Az oliva olaj polifenolok hozzájárulnak a vérzsírok oxidatív stresszel szembeni védelméhez. ^EFSA

A betegségek elterjedésének statisztikai vizsgálatával foglalkozó tudósok megfigyelték, hogy Nyugat-Ázsiában és a Földközi-tenger vidékén, ahol az olajbogyót és az abból sajtolt olajat évezredek óta fogyasztják, sokkal kevesebb a szív- és érrendszeri kórképek előfordulási gyakorisága, mint olyan területeken, ahol nem fogyasztják olyan rendszeresen. Ezek után azt kívánták meghatározni, hogy milyen vegyületek tehetőek felelőssé a pozitív hatásáért. Kiderült, hogy az oliva olaj nagyon sok hatóanyagot tartalmaz. Bebizonyosodott, hogy az olívaolaj polifenoljai hozzájárulnak a vérzsírok oxidatív stresszel szembeni védelméhez, és ezek közül a leghatékonyabbnak a hydroxytyrosol bizonyult.

Az Oli-Ola™ egy 100%-ban természetes olíva kivonat, amelyet biogazdálkodásból állítanak elő, egyedülálló ősi olajfák terméséből a dél-mediterrán régióban. Az Oli-Ola™-val elvégzett tudományos vizsgálatok hatására az Európai Élelmiszer Biztonsági Hatóság (European Food Safety Authority (EFSA)) hivatalosan deklarálta, hogy “ok-okozati összefüggést állapítottak meg az olivaolaj polifenolok fogyasztása (standard hydroxytyrosol és származékai) és az LDL-partikulumok oxidatív károsodásának kivédése között”. Bizonyítást nyert, hogy a hydroxytyrosol tartalma antioxidáns hatásának köszönhetően képes kivédeni az LDL-koleszterin (“rossz koleszterin”) oxidációját, ezzel együtt megnövelve a funkcionális HDL-koleszterin (“jó koleszterin”) mennyiségét mely, mint tudjuk az ateroszklerózis (érelmeszesedés) kivédésének egyik nagyon fontos komponense.

Az orvostudomány fokozódó érdeklődést mutat a fitonutriensek jelentősége iránt.

A polifenol elnevezés igen sokfajta vegyület családot takar, melyeknek szerkezete, élettani hatása, kémiai tulajdonságaik nagymértékben eltérőek lehetnek. Kémiailag úgy szokták őket definiálni, hogy a növényvilág olyan másodlagos anyagcsere termékei melyek legalább egy fenolos gyűrűt tartalmaznak, amihez egy vagy több hidroxil csoport kapcsolódik, de ezeken kívül számos más vegyület is kapcsolódhat hozzájuk. Az emberi szervezetekbe csak a növényi táplálék elfogyasztásával kerülhetnek be. A polifenolok (aglikon formában) általában a gazdaszervezetet ért stressz hatására képződnek válasz reakcióként. Ilyenek lehetnek az UV sugárzás, kártevők, oxidatív folyamatok, sérülések, gombák által okozott stressz. A növényi eredetű élelmiszerekben található polifenolok felelnek sok esetben a szín, aroma, kesernyés vagy savanyú íz, illat kialakításáért és a káros oxidációs folyamatok megakadályozásáért.

A polifenolok az 1980-as évek óta kerültek az érdeklődés középpontjába mikor epidemiológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy a gyümölcsben és zöldségben gazdag étrendnek előnyös az élettani hatása.

Az alma gyümölcsének húsát a héja védi meg a különböző behatásoktól: UV-sugárzástól, bakteriális és vírusos fertőzésektől. Ezért a természet úgy alakította ki, hogy a héjában nagy mennyiségben raktároz különböző polifenolokat, melyekről számos tanulmány igazolta erős antioxidáns hatásukat.

Előfordul Nyugat- és Közép-Ázsiában és a
Földközi-tenger térségében.

A gránátalmát már a legősibb írásos emlékek is megemlítik, és úgy tartják, hogy Perzsiából származik, ahol a bronzkor óta termesztik. Ma már elterjedt az egész Mediterráneumban, Dél-Európában, Közel- Keleten, Dél- és Közép-Ázsiában és Észak-Afrikában egyaránt. Kedvező élettani hatásai miatt kezdte el vizsgálni a tudomány, és kiderítették, hogy mindössze 100g gránátalmamag a napi C-vitamin szükséglet 12%-át, míg a K-vitamin szükséglet 16%-át képes fedezni, ezen kívül B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B9-, E- és K-vitamint, valamint flavonoidokat és polifenolokat tartalmaz, melyek közül a legfontosabb az ellagsav. Ez a vegyület az egyik leghatásosabb antioxidáns. A gránátalmamag kiváló étkezési rost forrás is, emellett telítetlen zsírsavakat is tartalmaz.

Antioxidáns-fitoösztrogének

A szőlőben a rezveratrol elsősorban a Botrytis cinerea fertőzés hatására keletkezik a levelek bőrszövetében és a gyümölcs héjában, a gyümölcshúsban viszont nem jellemző. Ennek következtében a vörösborok rezveratrol tartalma sokkal magasabb (1365−3326 mg/l), mint a fehérboroké (96−146 mg/l). ¹ A vegyület szőlőben való előfordulását 1976-ban ismerték fel, nagyobb figyelmet pedig 1992 után kapott, amikor a vörösborban megfigyelt viszonylag magas koncentrációja miatt először hozták összefüggésbe az ún. „francia paradoxon” jelenségével. A kutatók francia paradoxonnak nevezték el azt a meglepő észrevételt, hogy Franciaországban Európa többi országával és az Amerikai Egyesült Államokkal összehasonlítva körülbelül 40%-kal alacsonyabb a szívinfarktus gyakorisága, annak ellenére, hogy a franciák étrendje telített zsírsavakban meglehetősen gazdag. ²

Azóta számos publikáció tekinti bizonyítottnak, hogy a jelenségért legalább részben a rendszeres, mértékletes vörösborfogyasztás, és az alkohol mellett a borban található polifenolok (rezveratrol, kvercetin, malvidin) a felelősek. ³ Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) a Resveratrollal végzett vizsgálatok eredményeképpen felvette és jelenleg on-hold státuszban tartja a következő egészségre vonatkozó állítást: " hozzájárul a szív- és érrendszeri egészséghez". ^{EFSA 1849}

Minden bizonnyal részben a francia paradoxonnak köszönhető a rezveratrolra irányuló fokozott tudományos érdeklődés, amelynek eredményeként máig egyre növekvő ütemben jelennek meg a vegyület élettani hatásait taglaló publikációk. A rezveratrol mostanra szinte áttekinthetetlen tudományos irodalmában nagyon sokféle hatás és molekuláris hatásmechanizmus leírása megtalálható. A vegyület antioxidáns (gyökfogó) hatása a legintenzívebben vizsgált és dokumentált.

Hazánkban végzett kutatás a rezveratrol feltételezett kardioprotektív hatásait vizsgálta 40, infarktuson átesett páciens közreműködésével, akiknek egy csoportja három hónapon át napi 10 mg rezveratrolt kapott kapszula formában. A rezveratrol szignifikánsan javította a bal kamrai diasztolés funkciót és az endotél funkciót, csökkentette a vér LDL szintjét, valamint megelőzte bizonyos kedvezőtlen haemorheológiai változások kialakulását. ⁴

Idézett egyetemi, orvosegyetemi publikációk:
¹ Simonetti P, Pietta P, Testolin P (1997) Polyphenol Content and Total Antioxidant Potential of Selected Italian Wines. J Agric Food Chem 45:1152–1155.
² Renaud S, de Lorgeril M (1992) Wine, alcohol, platelets, and the French paradox for coronary heart disease. Lancet 339:1523-6.
³ Saiko P, Szakmary A, Jaeger W, Szekeres T (2008) Resveratrol and its analogs: defense against cancer, coronary disease and neurodegenerative maladies or just a fad? Mutat Res 658:68-94.
⁴ Magyar K, Halmosi R, Palfi A, Feher G, Czopf L, Fulop A, Battyany I, Sumegi B, Toth K, Szabados E (2012) Cardioprotection by resveratrol: A human clinical trial in patients with stable coronary artery disease. Clin Hemorheol Microcirc 50:179-87.

A koenzim Q10 nélkülözhetetlen a sejtek energiatermelő folyamataiban

A koenzim Q10 (ubikinon, ubidekarenon) fontos antioxidáns, és a mitokondriális energiatermelés folyamatának egyik kulcsmolekulája. A szívizomban a koenzim Q10 szint különösen hyperlipidaemiában csökkent, ami a szív ischaemiás toleranciáját károsan befolyásolja. Szubterápiás adagokban kiszerelt koenzim Q10 készítmények, mint táplálékkiegészítők széles körben elterjedtek. Az készítmények terápiás adagja 100–200 mg naponta. 1 A koenzim Q10 minden sejt számára fontos, de különösen a nagy energiát igénylő sejtek számára. A koenzim Q10 szintje 40 éves kortól rohamosan csökken. ¹

Sztatinok és a koenzim Q10

A szervezetben a HMG-CoA-reduktáz enzim a koleszterin-szintézis biokémiai folyamatának sebesség- meghatározó lépését katalizálja. A sztatinok, az enzim működésének specifikus kompetitív gátlószerei, megjelenésükkel forradalmasították a magas koleszterinszinttel járó kórképek gyógyszeres kezelését. ² Megfigyelték, hogy a HMG-CoA gátlása nemcsak a koleszterin szintézisének csökkenését eredményezi. Mivel a koleszterin és a koenzim Q10 egyazon előanyagból képződnek, a sztatinok célpontját képező enzim gátlása a koenzim Q10 szintjének akár jelentősen csökkenését eredményezheti. ³

Idézett orvosegyetemi tankönyvek:
¹ Gyires Klára - Fürst Zsuzsanna: A farmakológia alapjai, 2011: 232-246. ²58-287., Semmelweis Egyetem
² Gyires Klára - Fürst Zsuzsanna: A farmakológia alapjai, 2011, III. A szív, az érrendszer és a vese gyógyszertana: 230., Semmelweis Egyetem
³ Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományok Doktori Iskola Kolloidok a kontrollált farmakon-transzport szabályozására: Süle András, 2009. 25.

A nitrogén-monoxid szerepének felismerése

A nitrogén-monoxid 1992-ben az "év molekulája" volt, felfedezői és élettani szerepének leírói 1998-ban orvosi Nobel díjat kaptak. Az L-arginin szemi-esszenciális aminosav, a szervezet csak bizonyos körülmények között, tudja előállítani. Az L-arginin a nitro-monoxid-szintézis kiinduló anyagaként számos előnyös tulajdonságot hordoz. Szintjének emelése a szervezetben a nitrogén-monoxid keletkezésére serkentő hatással van. ¹

A nitrogén-monoxid egy fontos, úgynevezett vazodilatátor (érfaltágulat fokozó) hatású anyag, melynek szintézise nyomán a kitágult érfalakon belül nagyobb volumenű a véráramlás, így fokozottabb oxigén-, tápanyag- és folyadékszállítás válik lehetővé. A nitrogén-monoxid csökkent termelődése az endotél funkció zavarához, és ezen keresztül számos kardiovaszkuláris kórképhez vezethet. Az endothelsejtek egyik kiemelt jelentőségű funkciója a nitrogén-monoxid (NO) képzése és felszabadítása. Az endothelsejtekben a NO-szintáz, állandóan jelen lévő enzim, mely L-argininből képez NO-ot. ²

Idézett orvosegyetemi tankönyvek:
^1,2 Semmelweis Egyetem, Az orvosi élettan tankönyve, Fonyó, Attila, 2011