A hiányállapot hallatán legtöbbünknek igen ritka, néha egzotikus, olykor letűnt évszázadok kórképei jutnak eszünkbe, mint pl. farkasvakság (A-vitamin hiánya), Beri-beri (B1-vitamin hiánya), pellagra (B3-vitamin hiánya), vészes vérszegénység (B12-vitamin hiánya), skorbut (C-vitamin hiánya), angolkór (D-vitamin hiánya), véralvadási zavar (K-vitamin hiánya).

Ezek a súlyos betegségek sokszor annyira predesztinálhatják a gyógyítók gondolkodásmódját, hogy általában ritkán jut eszükbe ismert kórképek hátterében kézenfekvő kórfolyamtokon kívül egyéb, nehezen kimutatható, részleges hiányállapotokat is feltételezni. Bizonyos esetben azonban akár ez is lehet az a kiváltó ok, melynek megszüntetése hozzájárulhatna az egészség helyreállításához.

Hiányállapot kialakulhat, ha nem megfelelő mennyiségben jut a szervezetebe a szükséges anyag, esetleg nem kellő mennyiségben szívódik fel, illetve hasznosul; másfelől amikor a szervezet részéről fokozott igény lép föl, melyet a szokásos mennyiségben fogyasztott táplálék már nem képes kielégíteni. Ez utóbbira példa, hogy modern világunkban a különböző károsító ágensek pl. légszennyezés, stressz, dohányzás, UV sugárzás stb. oly mértékű szabadgyökképzést idézhetnek elő, mellyel a szervezet antioxidáns termelése nem képes lépést tartani, és ennek következtében számos kórfolyamat indulhat be.

Antioxidáns rendszerünk részben a szervezetünk saját enzimeiből (szuperoxid diszmutáz, kataláz, glutation peroxidázból), részben pedig antioxidáns vitaminokból (pl. B2-, E-, C-vitamin) áll. Tehát a megfelelő mennyiségű és minőségű vitaminok védő faktorok szerepét tölthetik be. Az antioxidáns enzimeket az emberi szervezet ugyan saját maga képes előállítani, ugyanakkor ezek aktív centrumát olyan mikroelemek adják, melyeket csak a táplálékunkkal tudunk magunkhoz venni, ilyenek pl.: a cink, mangán és vas. Ezek hiányában az enzimek nem képesek ellátni funkciójukat.

A hiányállapotokra, mint kóroki tényezőkre azért is célszerű gondolni, mert bár a kellően kiegyensúlyozott, egészséges étrenddel a legtöbb hiányállapot kivédhető, illetve elkerülhető, ugyanakkor dr. Márai Géza, agrármérnök professzor, a Gödöllői Szent István Egyetem kutató tanára által közölt kutatási eredmények alapján elmondható, hogy Magyarországon az utóbbi évtizedekben akár több mint 90%-ban is csökkent bizonyos élelmiszerek ásványianyag- vagy vitamin tartalma. A vizsgálat óta eltelt időben pedig semmi olyan változás nem történt a magyar agráriumban, amely ezt a folyamatot pozitív irányban megfordította volna. A kialakult abszolút vagy relatív hiányállapotok megoldásában nyújthatnak segítséget a tudományos alapon összeállított, komplex étrend-kiegészítőink.

Fontos tudni, hogy kétféle éhezésről beszélhetünk. A mennyiségi vagy abszolút éhezés alatt azt értjük, ha valaki nem jut hozzá az egészsége megőrzéséhez szükséges energiamennyiséghez (ez átlagosan 2200-2500 kcal-t jelent). Minőségi éhezés viszont akkor lép fel, ha bár a napi energiaszükséglet biztosított, ezen belül egy vagy több tápanyaghoz (szénhidrát, fehérje, vitaminok vagy ásványi anyagok) nem, vagy nem megfelelő mennyiségben, arányban jut a szervezet. Másképpen fogalmazva, az egysíkú étrend előbb-utóbb minőségi malnutricióhoz (alultápláltsághoz), végül valódi hiányállapothoz vezethet. ¹

A szervezet mivel érzékeli valamely szükséges tápanyag hiányt bekapcsolja az éhségközpontot, hiszen szervezetünk nem tudja, hogy egysíkú “ételeinkből” hiába fogyasztunk gyakorlatilag akármekkora mennyiséget nem fognak bejutni a kellő mennyiségű és minőségű vitaminok, makro- és mikroelemek. A szervezet zavartalan működéséhez a mikrotápanyagok – vitaminok, ásványi anyagok – megfelelő mennyisége és aránya is elengedhetetlen. Éppen ezért minden életkorban és minden évszakban fogyasszunk naponta teljes kiőrlésű gabonaféléket, zöldséget, gyümölcsöt, tejet, tejterméket, húsfélét, heti több alkalommal burgonyát, rizst, tojást, hetente olajos magvakat, száraz hüvelyeseket, halat és kb. kéthetente belsőségekből készült ételeket. ^1
1 http://www.debkard.hu/?view=553