A mediterráneumban ősidőktől fogva fogyasztják az olajfa termését és annak olaját étkezési és kozmetikai célból. Hamar rájöttek az ott élő népek, hogy az oliva nem csak finom, de egészséges is. Amikor a tudomány górcső alá helyezte az oliva olaját és a leveléből nyert kivonatot, megdöbbentően sok hasznos vegyületet sikerült izolálni belőle. Bebizonyították, hogy az olajfalevél kb. százféle értékes összetevőt tartalmaz, nagy mennyiségben fordulnak benne elő telítetlen zsírsavak, fontos polifenol, szkvalén, ß-karotin és E-vitamin forrás. Különösen gazdag antioxidáns hatású polifenolokban, melyek közül a legismertebb és az egyik leghatékonyabb az oleuropein. Az oleuropein igen keserű ízű polifenol, erős antioxidáns. Gyulladáscsökkentő, vírusellenes és immun-moduláns tulajdonságai jelenleg intenzív kutatások tárgyát képezi. Az olajfalevél-kivonat 4x erősebb antioxidáns, mint a C-vitamin.
(Whale KW, et al., Olive oil and modulation of cell signaling in disease prevention, Lipids 2004 Dec;39 (12):123-31).

Mindezeknek köszönhetően az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA), 1696-os számon hivatalosan deklarálta az oliva polifenolok antioxidáns hatására vonatkozó egészségügyi állítást is.

Kína és a Távol-Kelet legendás gombája a pecsétviaszgomba, a Ganoderma lucidum. Kínában a gombát közel 2000 év óta ismerik és a gyógyhatásáért hasznosítják. A kínai hagyományos népi gyógyászati felhasználásáról számos, tudományosan is alátámasztott ismertetést olvashatunk. Az utóbbi évtizedekben a pecsétviaszgomba újra a figyelem, és a kutatás középpontjába került.

A gyógyászati használhatóságát a beltartalmi vizsgálatok is igazolták, hiszen a gomba több mint 150 triterpént, és több mint 50 poliszacharidot tartalmaz- Lelley, 1991. Kínában az egészségbiztosítási rendszer gyógyítóspektrumának egyik fontos eleme, az USA-ban pedig az egyébként igen szigorú FDA (amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal) a pecsétviaszgomba felhasználását engedélyezte, és felvette a forgalomba hozható étrend-kiegészítők listájára.

A biológia hatásért felelős anyagok megismerése csak a múlt század 60-as éveiben kezdődött meg, azonban azóta is gyorsuló ütemben folyik. A biológiailag aktív anyagok kimutatására irányuló igen nagyszámú tudományos munka alapján a gomba, illetve a gomba spórája számos leírható hatóanyagcsoportot tartalmaz: poliszacharidokat, nukleotidokat, aminosavakat, fehérjéket, illetve terpenoidokat - Hobbs, 1995. A gomba egyik legnagyobb értéke, mint a leírtakból már érzékelhető az immunrendszerre gyakorolt hatása, mely közvetve, vagy közvetlenül az egész szervezetre befolyással lehet. Mindezeknek köszönhetően az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA), 3764-es számon felvette és jelenleg on-hold státuszban tartja a gomba immunrendszerre gyakorolt hatására vonatkozó egészségügyi állítást is.

A béta-glükán a baktériumok, növények és gombák sejtfalának glükóz polimerekből felépülő poliszacharoidjai. A béta-glükánok korábban természetes módon megtalálhatóak voltak táplálékainkban, és biztosították az immunrendszer folyamatos és természetes stimulációját. A hiper-higiénikus élelmiszerláncok és a gombaölőszerek fokozatos elterjedésével ezek a természetes immunstimulánsok már nem kerülnek be a szervezetünkbe. Ezzel párhuzamosan több olyan hatás ér bennünket, amely csökkenti az immunfunkciókat. Ilyenek a környezeti mérgek, nehézfémek, imunszuppresszív gyógyszerek, és a folyamatos stressz, a szimpatikus idegrendszer túlstimulált állapota.

Az 1-3, 1-6 szénatomokon elágazásokat tartalmazó molekulák legáltalánosabb forrása az élesztőgomba (Saccharomyces cerevisiae), melyekből speciális eljárással sikerül kinyerni olyan minőségben, hogy az megtartsa kedvező élettani hatásait. A ’70-es ’80-as években intenzív kutatás indult, hogy kiderítsék milyen hatásmechanizmussal magyarázhatók az immunrendszer szabályozásában észlelt hatásai. Ezen vizsgálatok eredményeként tudjuk, hogy az élesztő-béta-glükánokat (1,3/1,6 béta-glükán) a vékonybél Peyer-plakkjain keresztül szívódnak fel, ezt követően a makrofágok (egy fehérvérsejt típus) bekebelezik és feldolgozzák, aminek következtében megnőhet a immunredszer sejtes elemeinek aktivációs szintje.

A huminsavak a növények évezredes bomlási folyamatai révén, úgynevezett humifikáldódás során keletkeznek. A huminsavak kb. 70-féle ásványi anyagot tartalmaznak (ezek közül az egyik legfontosabb a vas), mellyel komplexeket képesek alkotni. Ezeket a komplexeket humin-kolloidoknak nevezik, és az a különlegességük, hogy az így megkötött mikroelemek szerves makromolekuláknak tekinthetők. Az ilyen módon létrejött organikus formában lévő ásványianyagok és mikroelemek sokkal könnyebben hasznosulnak a szervezetben, és látják el sokrétű funkciójukat.

Másik nagy előnyük a huminsavaknak, hogy a szervezetbe bekerült toxikus nehézfémeket (kadmium, kobalt, ólom) képesek megkötni kelát-képző tulajdonságuk révén. Ezek miatt tartják a fulvonsavakat gyógyhatású termékek vagy élelmiszerek hasznos összetevőinek. <sup>1

1</sup> Noemí Cárdenas Rodríguez et al., Antioxidant activity of fulvic acid: A living matter-derived bioactive compound Food, Agriculture and Environment 2011, Vol. 9, Issue 3&4, pages 123-127.)

A Curcuma longa egy indiai fűszernövény, melynek gyökértörzsét ledarálva kapjuk az indiai ételek sárga színét adó fűszert, a kurkumát. India sáfrányának, vagy a szegények sáfrányának is nevezett ételízesítőt régóta alkalmazzák az ayurvédikus gyógyászatban gyulladáscsökkentő tulajdonsága miatt. Maga a fűszerkivonat egy keverék, összetevői között megtalálható a három kurkuminoid (kurkumin: 77%, demetoxikurkumin: 18%, biszdemetoxikurkumin: 5%), illóolajok, fehérjék, cukrok, valamint gyanták. A kurkumin a keverék elsődleges hatóanyaga. A hagyományos indiai gyógyászatban évezredek óta alkalmazott kurkuminra a modern orvoslásban is felfigyeltek, mint lehetséges gyógyszerhatóanyagra. A kurkumin széles spektrumú alkalmazhatóságának oka, hogy számos gyulladási folyamatban részt vevő molekuláris célponttal képes kölcsönhatásba lépni. Mindezen adatok alapján, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA), 2030-as számon felvette és jelenleg on-hold státuszban tartja a kurkumin gyulladáscsökkentő, antioxidáns hatására vonatkozó egészségügyi állítást. ^{EFSA 2030}

A frukto-oligoszacharidok fruktóz monomerből felépülő oligoszacharidok, melyek a természetben legnagyobb mennyiségben polimerként, inulin formájában vannak jelen. Az inulin a növényvilág egyik elterjedt poliszacharidja. Az inulin az emberi emésztőtraktusban nem abszorbeálódik, valamint a megfelelő inulináz enzim hiánya miatt nem is bomlik le. Ezáltal az emberi táplálkozásban ballasztanyagként szerepel, azonban a vastagbélben található baktériumok kepések az inulint bontani.

A frukto-oligoszacharidok a vastagbél szakaszát elérve az ott jelen lévő bifidogén baktériumoknak szénforrásként, tápanyagként szolgálnak, amelyet laktáttá, rövid szénláncú zsírsavakká (acetát, propionát, butirát) és gázzá alakítanak, hasonlóan más diétás rostokhoz.¹ Az elmúlt években számos kutatást folytattak az inulin és a frukto-oligoszacharidok táplálkozás-élettani hatásainak feltérképezésére, pontos megismerésére. ^{2, 3}

¹ Bornet és mtsai., 2002
² Halmos, T., Suba, I. [Physiological patterns of intestinal microbiota. The role of dysbacteriosis in obesity, insulin resistance, diabetes and metabolic syndrome]. Orv. Hetil., 2016, 157(1), 13–22.
³ Rao, 2001; Roberfroid, 2000, 2002; Biedrzycka és Bielecka, 2004;

Nevét a hiányában kialakuló skorbut betegeség megszüntetéséről kapta. Talán a legismertebb magyar tudományos felfedezések egyike a C-vitamin, mely közismerten hozzájárul a normál energiatermelő anyagcsere-folyamatokhoz, az immunrendszer normál működéséhez, és a sejtek oxidatív stresszel szembeni védelméhez, melyet azzal is támogat, hogy segíti az E- vitamin redukált formájának regenerálódását. A C-vitamin továbbá hozzájárul a normál kollagénképződéshez, és ezen keresztül az erek, a bőr, a csontozat, a porcok, a fogak és fogíny normál állapotának működésének fenntartásához. A C-vitamin fokozza a vas felszívódását, hozzájárul az idegrendszer normál működéséhez, a normál pszichológiai funkció fenntartásához és a fáradtság csökkentéséhez. ^EFSA

Elmer McCollum amerikai biokémikusnak köszönhetjük a D-vitamint fedezését. Kutatási területe az étkezés egészségre gyakorolt hatása volt. Kutatásai eredményeként már az 1920-as évek óta ismert a D-vitamin csonthatása. Ugyanakkor az utóbbi években igazolódott, hogy szerepe a szervezetben jóval összetettebb. Az aktivált D-vitamin valójában szteroidhormon, amelynek receptora szinte minden sejttípusban kimutatható és több mint 200 gén átíródásának szabályozásában van igazolt szerepe.

Meglepő, de a D-vitaminhiány az egyik leggyakoribb hiányállapot a fejlett világban. Egyre több adat szól amellett, hogy a lakosság körében igen nagy arányban (+54%) fordul elő osteomalaciát még nem okozó relatív D-hipovitaminózis. ^1,2 A hormonhiány meglepő módon nemcsak az ápolt idősek, hanem az átlag populáció körében is széles körben jelen van világszerte és hazánkban egyaránt. ³

A D-vitamin szintje az életkorral csökken, és ez a csökkenés inverz kapcsolatban áll a csont ásványi anyag tartalmával és a csont reszorpció mértékével. ⁴ Amennyiben ez kialakul, csökken a kalcium felszívódása, gyorsul a csontátépülés sebessége, csontvesztés alakul ki. Egyre több vizsgálat bizonyítja a D-vitamin-pótlás és kezelés vázrendszeren kívüli előnyös hatását is. Így ma már igazolást nyert, hogy hozzájárul az immunrendszer normál működéséhez és szerepet játszik a sejtosztódásban is. ^EFSA

¹ Chapuy MC, Preziosi P, Maamer M, et al: Prevalence of vitamin D insufficiency in an adult normal population. Osteoporosis Int 1997; 7:439-443.
² Gloth FM, Gundberg CM, Hollis BW, et al: The prevalence of vitamin D deficiency in a cohort of homebound elderly subject compared to a normative matched population in the United States. JAMA, 1995; 274:1683-1686.
³ Fischer M, Lakatos P. A D-vitamin ellátottság vizsgálata 65 év feletti idősek körében. Ca és Csont 2000; 3:22-24.
⁴ Orwoll ES, Meier DE. Alteration in calcium, vitamin D, and parathyreoid hormone physiology in normal men with aging: relationship to the development of senile osteopenia. J Clin Endocrinol 1986; 63:1262-1269.