Itt élned! Halnod kell?

Avagy létezik geográfiai
rizikó faktor?

Egy kutatócsoport Európán belül feltérképezte a különböző régiókat szív- és érrendszeri halálozás szempontjából. Az Eurostat és a különböző országok Nemzeti Statisztikai Hivatalai által 2000-ben kiadott iszkémiás szívhalál (IHD) és szív- és érrendszer eredetű (CVD) halálozási adatai alapján vizsgálták ezt a kérdéskört. Nemzeti és regionális szinten is megjelenítették a halálozási értékeket, és korcsoportokra lebontva is értékelték az adatokat. Megállapítható, hogy még mindig létezik egy markáns észak-keleti kontra dél-nyugati halálozási grádiens az IHD tekintetében. A CVD esetében azonban létezik egy "zöld" terület, melyben alacsonyabb a CVD halálozás. Ez a terület a MEDITERRÁN régióban található, mint pl. Franciaország, Olaszország, Portugália és Spanyolország területei. Ugyanakkor Közép-Európában e tekintetben is rosszabb a halálozási ráta. A szerzők felhívják a figyelmet, hogy Európán belül különbözőek a halálozási mutatók, melyet figyelembe kell venni a nagy- és alacsony kockázatú országoknak a szív- és érrendszeri betegségek primer prevenciója esetén.
(Jacqueline Müller-Nordhorn et al., An update on regional variation in cardiovascular mortality within Europe, European Heart Journal (2008) 29, 1316–1326)

Vajon mi okozhatja ezeket a földrajzi különbségeket, milyen prevenció lenne alkalmas ennek kiküszöbölésére? Mi okozhatja azt, hogy szívbetegségek, és érrendszeri betegségek okozta halálozás szempontjából hazánk sajnos még mindig túlságosan "előkelő helyen" áll? Az egészen nyilvánvaló, hogy ez több kedvezőtlen tényező együttállásából adódik, és senki nem gondolhatja, hogy egyetlen faktor megváltoztatásával egyszerre megoldható ez a régi probléma. Gondoljuk végig, hogy szülőföldünkön való létezés miért predesztinál bennünket arra, hogy Európa déli országaihoz képest hamarabb alakuljanak ki a szív- és érrendszeri betegségek, melyek legnagyobb mértékben felelősek vesztünkért. Földrajzi elhelyezkedésünkből adódóan nálunk a napsütéses órák száma kevesebb, mint pl. Spanyolországban, de a vizsgálatok azt mutatják, hogy a Európa zord, északi államaiban is kedvezőbb CVD halálozási arányszámok tapasztalhatók mint nálunk, és Franciaország jelentős része hasonló szélességi körön helyezkedik el, mint hazánk, tehát önmagában a napsugárzás biztosan nem tehető felelőssé.

Megvizsgálhatnánk a lég- és környezetszennyezési adatokat, mint ahogy a szocio-ökonómiai különbözőségeket is, figyelmünket azonban most fordítsuk táplálkozási szokásainkra, elfogyasztott élelmiszereinkre, melyek populációs szinten még mindig nem tekinthető egészségesnek. A lakosság nagy része gyakran egyhangú, szénhidrátban és telített zsírsavakban (főként állati eredetű zsiradékokban) gazdag, túlságosan sós ételeket fogyaszt a szükségesnél nagyobb mennyiségben, miközben kevés gyümölcs, zöldség és tengeri hal kerül asztalunkra, és jellemzően nem olivaolajat használunk, szemben a mediterrán diéta egyik fő komponensével. Boraink nagyon finomak, azonban lényegesen kevesebb rezveratrolt tartalmaznak, mint a francia vörösborok. Úgy tartják, hogy ez az antioxidáns hatású vegyület is hozzájárul az un. francia paradoxonhoz, vagyis ahhoz, hogy miért éppen a mediterrán országoban a legalacsonyabb a CVD halálozási ráta. A franciák ugyanis annak ellenére, hogy étkezésük napi energiabevitele átlagosan 40%-a telített zsírsavakból származik, mégis, mint ahogy azt a fenti tanulmány is igazolta, a legkedvezőbb adatokkal büszkélkedhetnek a szív- és érrendszeri betegségeket illetően. Persze a vörösboron kívül táplálkozástani szempontból ehhez hozzájárul még az is, hogy növényi rostokban és flavonoidokban gazdag, nagy mennyiségű friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, a telítetlen olivaolajat használnak ételeik elkészítéséhez, és gyakori része a menünek a tengeri hal. Az édességfogyasztásban is ínyencek: előszeretettel választják a jó minőségű (ét)csokoládét. Úgy tűnik, hogy a francia konyhának sikerült kulináris és egészségügyi szempontból is kimagaslót alkotni.

Felmerül a kérdés, ha az itthon termesztett zöldségeinket és gyümölcseinket napi rendszerességgel fogyasztanánk megoldást jelentene-e a CVD halálozás csökkentése szempontjából. Mindenképpen segítene, ugyanakkor élelmiszereink vitamin- és ásványianyag-tartalma az utóbbi évtizedekben lecsökkent. Így előfordulhat, hogy bizonyos mértékű vitamin- és/vagy ásványi anyag hiánya alakuljon ki, aminek következtében felborulhat az egészség fenntartásához szükséges egyensúly. A bennünket érő károsító hatások olyan módon folyásolják be az oxidatív folyamatokat, hogy szervezetünk nem képes megbirkózni a keletkező szabadgyökök mennyiségével. Az így kialakuló oxidatív stressz több kórélettani mechanizmuson keresztül felelőssé tehető a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásáért. Ezek prevenciójában nagy szerep hárul az antioxidánsokra, melyeket a kellő mennyiségben fogyasztott, kiegyensúlyozott táplálkozással juttathatunk be a szervezetünkbe, és ehhez nyújthatnak további segítséget a szakértelemmel kifejlesztett kiváló minőségű étrend-kiegészítőink.

Kijelenthetjük, hogy hazánk földrajzi elhelyezkedése önmagában nem felelős szívünk és érrendszerünk állapotáért. Azonban azt is ki kell jelentenünk, hogy vizeink leggyakoribb halfajtái igen szegények omega-3-6 zsírsavakban, és az amúgy is kis mértékű halfogyasztásunk elenyésző részét képezik a telítetlen zsírsavakban gazdag tengeri halak. Éghajlatunkon nem termeszthető számos mediterrán vidékre jellemző, kifejezetten egészséges növény, és a manapság már itthon is megvásárolható olivaolaj használata sem terjedt még el általánosan, és vörösboraink rezveratrol tartalma is alacsonyabb a francia vörösborokénál.

Synergolab elhozza
a mediterráneum
titkát!